Tykhaytschäär

Nem vagyok többé büdös bogár! Azaz keréken járom a várost, ugyanis elkészült régóta és hőn óhajtott csodaszamaram. 

Elhoztam tehát Ogre úrtól a gépet. Benne volt a nyeregcső - amire egy nyerget is vettem ott végül -, a stucni, kerekek, és a kormány. Az első választás egyébként mellé ment, ugyanis hiába hazudta a tolómérő, hogy az a kormány abba a stucniba bele fog menni, nem így lett. Sebaj, hipp-hopp előkerült egy kos, és már változott is át bikává. Ez természetesen nem a szervizben jelen lévő irgalmatlan gamma-sugárzás következménye volt, inkább a csővágónak és Ogre bácsi keze munkájának. Szóval így már egészen félkész állapotban volt a bringa, de már hasonlított valamire, ami gurul:

Tegnapelőtt Philippe bácsival beszélgettem, hogy mi kell a géphez még, mert úgy volt, hogy ő hoz. Ami kellett ahhoz, hogy guruljon: egy lánc (KMC-710), és egy lánckerék. Mindkettőt megoldotta: lánckereket talált a 17-es háccsócsillag boltban, lánca meg volt neki, és azt beszéltük, hogy cserébe kap tőlem egy másikat. Megérkezett, ránéztünk egy kávéra, megszisszentettünk egy seritalt, és nekiláttunk összerakni a kecskét. 
Először is ki kellett pucolnom a kormánycsapágyat, ugyanis már elég csúnyán forgott, recsegett; már attól féltem, hogy nem is marad meg. Szétszedtem levakartam róla a rárohadt redvát, kipucoltam belőle az évtizedes fáradt zsírt, és  ez lett belőle. A homlokcsőben lévő csészéket még nem vakartam tisztára...

Aztán jól megtunkoltam zsírral, hogy tocsogjon, és összeraktam szépen. Ezután jött az, hogy a lánckerék felcuppant a helyére, és előkerült a lánc. És igen. Nem lett volna szép a nap, ha nem derül ki, hogy a lánc rövid. Mert ugyan tudjuk, hogy eredetileg ez BMX lánc, és viszonylag rövid, de biztos jó lesz. Hát hiányzott belőle vagy 20 szem a boldogsághoz. Hosszas tanakodás és egy jó csirkepörkölt után megszületett a megoldás: Visszamegyünk Ogréhoz, és kérünk tőle egy negyed láncot, merthogy neki van direkt erre a célra. Meg is indultunk, kis szóváltás után fel tudtam szállni a 14-es villamosra biciklivel, miután megmutattam, hogy se pedál, se lánc, se fék. 

Mikor megérkeztünk, Philippe elment nekem kötésért, hogy ha már fék nincs, legalább kötés legyen. Én meg a műhelyben vártam, hogy álljon össze a gép. Probléma nem volt, Ogre bácsi megint nagyon segítőkész volt, szépen összerakódott a bringa. Fizettünk, indultunk, végre tekerhetek egy jót, hónapok óta nincs biciklim, és... Ez meg mi? Lötyög a hajtás. Ja igen. A hátsó kereket úgy hoztuk le, hogy rajta volt ugyan a lánckerék, de nem volt jól rátekerve az agyra. Visszaugrottunk még vele, gyorsan orvosoltuk a problémát, és végre minden baj nélkül ment a bringa. Borzasztó jó érzés volt, hogy végre egy olyan gép van alattam, ami elbír, jól össze van rakva jó anyagokból, és mindenével elégedett vagyok. Ittunk is rája egy sört gyorsan a Duna partján.

Itt még a kötés nincs fent, azt csak később tettük fel. Viszont kicsit még hiányos a kép, ugyanis bandázs és első fék nincs még rajta. Ezeket a problémákat tegnap orvosoltuk. A Rocket bike-ban sikerült találni fékkart (párban), és féktestet, amit szintén Ogrénál szereltünk fel. Vettünk még bandázst is, ami viszont a Kopaszi gáton került fel a kormányra. Így most már csak a festés hiányzik, de az a sanda gyanúm, hogy egy jó ideig most nem fogom szétszedni frissen összerakott kicsi kecském.

Köszönöm Gergőnek, Philippe-nek, Jazzpetának, Ogrénak a sok segítséget!

És akkor számoljunk egyet, hogy mennyire jött ki a vége: